Adakozás, kéregetők
Nepálban járva nagyon gyakran találkozhatunk adománygyűjtőkkel, kéregetőkkel és itt nemcsak a koldusokra gondolok. Az ember olykor adna is valamit, de elbizonytalanodik, hogy kinek is adjon, mert mindenkinek azért mégsem tud. Pár jótanács erről:

- Utcán koldusoknak, utcagyerekeknek ne adjunk pénzt, mert ezzel azt tudatosítjuk bennük, hogy ez egy megélhetési forma, nem ösztönzi őket arra, hogy valamilyen munkával keressék meg a megélhetéshez szükségest.

- Külföldieket szeretik leszólítani angolul jól beszélő, megnyerő modorú férfiak különösen a Thamelban, akik aztán előadják különféle megható történeteket, amivel pénzt csikarhatnak ki.
Én olyannal találkoztam (ugyanezt mástól is hallottam) hogy otthon a kisbabának nincs tej, a tejpor milyen drága, de ha én vennék 2 dobozzal, az 1 hónapig elég lenne neki, mennyire jó lennaz a babának!. Persze nem pénzt kér tőlem, hanem hogy lássam, tényleg arra kell a pénz, itt van egy kis bolt, ahol én megvehetem a tejport helyette. Később már én is rájöttem, hogy a tejpor nem kisbabának való és jóval többet fizettem érte, mint a normál ára. Hogy tényleg kisbabának kellett-e a tejport, nem tudom, nem valószínű. Gondolom, összedolgoztak a boltossal.

- Ha falvakon keresztül túrázunk, előfordul, hogy gyerekcsapatok kísérnek minket egy darabon. 'Give me sweet, give me chocolate! ' ezt a formulát ismeri mindegyik. Nagyon boldogok, ha kapnak valamit a turistáktól, lehet az bármi apró mütyür. Cukorka, csoki helyett (amely rontja a fogukat) jobb ha egy-egy ceruzát, tollat, apró játékfélét, lufit, matricát, színes képecskét stb. adunk nekik, esetleg gyümölcsöt. Nagyon sokan örülnek a használt ruháknak is. Narayan szokta mesélni, gyerekkorában mennyi szép, 'nyugati'játékot, amit addig nem is láttak ők, pl. dömpert, matchbox-ot, és ruhákat is kaptak a turistáktól. Manapság viszont sok a 'budget turista', aki sehol nem ad semmit.

- Iskolás gyerekek gyakran gyűjtenek pénzt különböző jótékonysági célokra, pl. iskolaszerek vásárlása, utak javítása, építése, ivóvízvezeték javítás. Különösen Tihar ünnep környékén (okt-nov.) szokás, hogy gyerekek csoportosan körbejárnak, énekelnek és adományokat gyűjtenek. Ilyenkor többet-kevesebbet mindenki ad nekik.

- Sok helyen láthatók adománygyűjtő dobozok (Donation box), pl. templomok, kolostorok, kórházak bejáratánál. Ezeknél feltüntetik, milyen célra gyűjtenek. Komolyabb összegű adományokat érdemes inkább alapítványoknak, oktatási és szociális intézményeknek, árvaházaknak adni.
Javasolom, hogy pénz helyett inkább mi magunk vegyük meg, amire úgy gondoljuk, hogy jól jöhet az intézménynek, így biztosak lehetünk benne, hogy az általunk támogatott célra fordítódik a pénünk. Sok szegény iskola van, ahol nagyon örülnek az iskolai felszereléseknek (füzet, ceruza, toll, kréta, szemléltető eszközök), ezeket ott Nepálban is be lehet szerezni. Árvaházaknak használt gyermekruhákat (vagy akár ott helyben olcsóbban megvásárolt új ruhákat), játékokat, sporteszközöket (labda, tollasütő, stb.), iskolaszereket vagy gyümölcsöt vihetünk.

http://www.welcome2nepal.hu/utazasitan.html