Készülve Katmandura lapozgattam a forrásmunkákban, beleértve a Web-lapokat is és ismét megbabonázottnak érzem magam. Az egyikben ugyanazzal a tömör megfogalmazással találkoztam, amit az első mondatomban használtam: ez a királyság sűrített, megőrzött (=ősi) India ("compressed, preserved India"). Nem lehet teljesen véletlen az azonosság, ez Nepál. Aki írta, hozzáteszi ugyan, hogy "kínai beütéssel", de ez csak abból eredhet, hogy Tibetet Kína részeként kezeli az illető, mert a 'beütés' igaz, de ez a beütés tibeti, azt hiszem szigorúan kezelhetően tibeti.

Este érkeztünk meg Katmanduba, a szálló közepesre sikeredett, ősszel és az 1400 m körüli magasságban is áporodott, penészszagú levegővel lepett meg bennünket és nem működött a légkondicionálás, pedig jóval 30 fok fölötti nappalok tartották még magukat. Másnap elindultunk az indiai átlagnál tisztább és valamivel kevésbé zsúfolt városba. A Durbar Square (a durbar nepáliul palotát jelent, tehát Palota-tér) épületeinek, szobrainak jellegzetességei végigkísértek bennünket egész Nepálban, kivéve Pokharát. Hamar megtanultuk az is, hogy Nepál is a 'leg'-ek világa. Mindjárt a tér észak-nyugati sarkában megtekinthettük a világ legrégebbinek tartott faépületét, a Kasthamandap-ot. Állítólag a XII. században építették egyetlen fa anyagából, a méretei alapján ez hihetetlen. Valóban, az ismertetők is misztikus fának tartják. A délről Tibetbe igyekvők szálláshelyéül szolgált. Természetesen nem ez a legfontosabb látnivaló Katmanduban vagy akár a Durbar Square-en. A másként Hanuman Dhoka-nak is nevezett tér ezt a köznép által használt nevét a majom-isten, Hanuman szobráról kapta, aki vörösre festve és vörös köpenyben ül az ősi királyi palota előtti oszlopon, ernyő alatt. Vele szemben, a tér túloldalán erotikus szobrokkal is büszkélkedő templom, azt hiszem a Taleju (Taledzsu) áll, ezért Hanuman félrenéz, mert mint istennek nem illik a nagyon egyértelmű szexuális aktusokat szemlélnie. A szobor mellett két kapu nyílik, az egyik a világhírű érme-múzeum, a másik a palota koronázó-terme (courtyardnak hívják, de én zárt térre emlékszem). Az utóbbit szigorúan őrzik és a kapuja aranyozott faragásokkal díszített. A belső térből nem emlékszem sokra, egy fekete istenszobor, Narasimha van közvetlenül a bejárat mellett és az uralkodó király, valamint elődeinek festett és fekete keretbe foglalt arcképei futnak körbe a falakon. Nem emlékszem rá, de ide írom, hogy a többszintes épületrész legfelső emeletén aranyozott hal emelkedik ki a tetőből, állítólag valamelyik uralkodó alatta elásott kincseinek helyét jelzi (hogy ha ez ismert, miért nem kerülnek elő a kincsek, ki tudja?).

http://mek.niif.hu/04200/04290/html/nepal_utak.htm