A palota jobbszárnya előtt az indiai Káli-szobrokhoz hasonló hatkarú istenség, Kalo Bhairab, akinek a fekete testén ijesztő maszkhoz hasonló, vörösre-feketére pingált, koronázott fej ül, kidülledt szemeivel és 21 levágott fejet sorba fűző nyakláncával bizony bizarr látványt nyújt. Akkor nem tudtam, hogy a hasonlóság nem véletlen: Bajrab Durgának, a legkegyetlenebb istennőnek a férje. A teret két templom zárja le, a Kasthamandap és a Ganes, az utóbbival szemben ül Ganes hordozója, az egér (vagy patkány?), magasba emelt hosszúkás feje áhitatos imát fejez ki. Valahol itt látható egy szép Garuda-szobor, amint Visnu temploma előtt térdepel. Érdekes látványosság az egyik épület emeleti ablakából kitekintő isten-házaspár, Síva és Parvati szobra.

A nepáli templomok többsége pagoda, de a keletebbre épített pagodáknál egyszerűbb, súlyosabb formájuk árulkodó. Az öt szintnél nem magasabb építmények tetőszerkezeteinek terhelését ügyes szerkezeti megoldások adják át a következő szintnek. Sokat bámultam ennek a szerkezet-rendszernek a konzoljait, amelyek gyönyörűen faragott díszítőelemek, isten- vagy állatábrázolásokkal, néha alul erotikus figurákkal. Az enteriőrökről nem tudok beszámolni, a templomokba nem-hindu nem léphetett be.

A nepáli látogatással kétszeresen is szerencsénk volt. Egyrészt a Diváli-ünnep miatt, amit itt nem rontott el annyira a tűzijáték és durrogtatás, mint Indiában, viszont egészen különleges, az ünneppel összefüggő szertartás-elemeket láthattunk. Másrészt mindössze öt évvel előbb fejezték be a világörökség részévé tett épületegyüttes UNESCO által támogatott rekonstrukcióját.

http://mek.niif.hu/04200/04290/html/nepal_utak.htm