Majd elfeledtem, hogy az egész városból gyönyörű panoráma nyílik a Himalája csúcsaira. A távolság néhánytíz kilométer, ott csillognak-villognak, füstölögnek az utcasarkokon, az épületek felett, kékesen fehér fényük varázslatos, feledhetetlen. Én, a hegyek és vizek imádója - Petőfinek nem bocsátom meg soha, hogy a síkságokat szerette és énekelte meg - örökké bánni fogom, hogy nem futotta az időből a hegyek megközelítésére. Így is felejthetetlen élmény maradt a hegykoszorú, az elképesztő magasság bűvölete. Amikor az Alpok valamelyik magasabb síterepén pihenésként bámulom a hófödte, sokszor felhők fölé nyúló csúcsokat, sokszor elkalandoznak a gondolataim: milyen is lehet a látvány a Himalája valamelyik alacsonyabb gerincéről?

Közvetlenül a Hanuman Doka mellett a kelet városainak utánozhatatlan díszébe, a piacba ütköztünk. Akár 'földszintesnek' is hívhatná az ember az Asan (Ázán) városrész egyik háromszintes pagoda-ja mellé települt vásárt, mert mindent a földről árulnak. Van mindennapi életszükségletet kielégítő része, a zöldség-gyümölcs piac, de nagyobb területet, egy komoly méretű teret foglalnak el a kuriózum-árusok. Egy-egy szőnyeg vagy terítő, rajta a legkülönfélébb kézműves termék: vad maszkok (fa, agyag-papírmasé), kevéssé míves rézműves edények, egyéb használati tárgyak, itt többnyire silány bronz istenszobrok, tipikus nepáli-tibeti veretes (studded brassware) dísztárgyak, amiket sárgarézből, fehérfémből sajtolnak, fémhuzalokkal dekorálnak és féldrágaköveket, vörös korallt vagy azok üveg-utánzatait ágyaznak a felületükre. Ez utóbbiak kellemes lakásdíszek lehetnek, de nehéz kiválasztani az igazán mutatósakat, nekem az ősi vonalakat hordozó kancsók és olajmécsesek tetszettek. Ugyanezt a céhbeli technikát alkalmazva nagyon érdekes nyakláncokat és függőket készítenek, komolyabb kövekkel és a rezet felváltja a csont, amit többnyire elefántcsontnak hazudnak, de nem az, volt árus, aki bevallotta lassan, hogy elefántnak elefánt, csak nem az agyara. Különleges termék a korallszerű, Gocha-stílusú nyaklánc és karkötő. A fafaragásokra mint nem igazán mesteriekre emlékszem, bár készítenek komplett 'Tika Jhya' vagy Tiki Jhya (Tika Dzsija) ablakokat, amelyeket mintha kiemeltek volna valamelyik ősi palotából, igazi mesterművek. Tibeti design alapján készült, ugyancsak művészi faragású bútorokat is lehet látni, kapni. A rézműves munkák külön csoportját képezik a 'faragott', hátoldaláról domborított rézlemez 'tablók'. Érdekesek a textíliák is, amiket főként tibeti menekültek készítenek: tarisznyák, mellények, takarók gyapotból és gyapot-gyapjú keverékéből. Kedvelt turista-csemege a görbe gurka-tőr, a khukri, de a jó, míves példányokat meg kell fizetni. Ha szerencséje van a vándornak, elkaphat szép és egészen különleges kézműves alkotásokat is, mint az egészen kis átmérőjű, tömör, kalapálással formált cintányér, amelynek búgó hangja hosszan hallik, vagy az egyedülálló tibeti templomzászló, a tanka (thanka, thangka, thang-ka) jobb példányát. Ez utóbbit is és különösen a teljesen rendkívüli szépségű, bravúros technikai kivitelű aranyozott Buddha-szobrot (az 5 Dhyani Buddha egyikét) ajánlatosabb a Thamel-nek nevezett városrész boltjaiban keresni. A térről hat keskeny utcácska vezet ki, amelyekbe átcsorog a piac. Az alkudozás kötelező, a legrosszabb esetben is elérhető 30-40%, de sokszor a kikiáltási ár tizedéért is odaadják az árujukat. És vigyázni kell nagyon, több év India után is azonnal becsaptak egy 'csont' templomi oroszlán figura remek hong-kongi műanyag utánzatával.

http://mek.niif.hu/04200/04290/html/nepal_utak.htm