A szállodával együtt járt a nepáli Kaszinóba szóló voucher. Este magamhoz vettem egy óriási vagyont (pár rúpiát) és elhajtottam a nem tudom, melyik szállóhoz, amelyik a büszke üzemeltető rangját élvezte. Életemben másodszor jártam kaszinóban, valami pörgetős játékkal lassan megtripláztam a pénzem. No jó, ha ilyen szerencsés vagyok, nézzük meg a rulettet. Pillanatok alatt az induló pénzemnél voltam. De nem ez, amit mondani akarok, hanem azok a hihetetlen szélsőségek, amiket ez az ország felmutat: a legortodoxabb hinduizmus keveredik az európai klasszikus zene szeretetével (Kocsis Zoltán mondta Bombayban), a dzsessz művelésével (később hallottam zenekarokról, dzsessz-bemutatókról) és - íme - az Indiában, legalábbis akkoriban még ismeretlen Kaszinóval. Modern, légkondicionált, jól felszerelt kaszinóval, elegánsan öltözött és angolul jól beszélő személyzettel. Nagyon fura világ!

Az egyetlen nap alatt látottak is megalapozták bennem az érzést, hogy a legortodoxabb hinduizmus világában járok-kelek, de másnak aztán szájtátva bámulva a diválival kapcsolatos szertartásokat, végképp megerősödött bennem ez a hit. Egyetlen példát írok le. Valamelyik látnivaló felé hajtva észrevettem egy kaput, amelyik előtt gurka-kalapos puskás őr állt. Azonnal megálltunk, ez valami érdekeset jelent. A templom jelentéktelen lehetett, mert vagy nem is láttuk a magas faltól vagy elfelejtettem, hogy néz ki. Az őr a lábhoz tett puskáját kicsit keresztbe billentve a félig nyitott kapu felé jelezte, hogy tilos a bemenet. No nem, ezt látnom kell! A kapufélfákon körbeaggatott állat-belek is mutatták, hogy áldozatok bemutatása folyhat odabent. A figyelmeztetés ellenére közel léptem a kapunyíláshoz és benéztem a templomudvarra. Megállt bennem az ütő, pestiesen szólva: a templom udvarán 30-40 véres, levágott bivalyfej volt a nyakcsonkkal a földre helyezve. Az orruk irányát követve annyit még észleltem, hogy oltár felé néznek, lingam-oltár felé. Kalkuttában láttam, hogyan csapják le a kecske-áldozat fejét a Káli-templom udvarán, de ilyen hatalmas állatok tömeges feláldozásáról, ráadásul a békés Sívának, még hallani se hallottam! Nem vitás: Nepál az ortodox hinduizmus fellegvára!

Félnapos programként látogattuk meg a reptér közelében, a központtól észak-keletre elhelyezkedő Pashupatinath-ot (Pásupátinát) és Bodhnath-ot (Bódnát), másként Boudhanath-ot (Budánát). Pásupátinát kétségkívül a Völgy legszentebb hindu temploma és egyben temetkezési helye. A Bagmati folyó bal partján lévő Arany Pagodát csak hinduk látogathatják és elvileg a 'burning ghat', a 'halottégetés gat'-ja is zárt terület, egy hídon keresztül azonban baj nélkül megközelíthető. Az egész templom-komplexum jól áttekinthető a szemközti part teraszos domboldaláról, ahol lépcsők és ösvények vezetnek a ligetes dombtetőre. Érdemes ezt a kis kapaszkodót legyőzni, mert a látvány felejthetetlen, mini Varanaszi, azzal a különbséggel, hogy itt kevesebb az ember és - ha lehetséges - nagyobb az áhitat. Meglepően sok halottat égettek egyszerre és a folyó színe mély szürkévé vált a belé folyó-sodródó sok hamutól, szeméttől. Saját fotóim és a királyi család tagjainak temetéséről szólók is jó betekintést engednek ebbe az észbontó világba. Nagyon zavaró a sok árus, akik szent erővel bíró emléktárgyakat akarnak mindenáron rásózni a tapasztalatlan és ámuldozó látogatóra. A városban ritka koldusok is ide telepedhettek át, de kevésbé erőszakosak, mint Indiában.

http://mek.niif.hu/04200/04290/html/nepal_utak.htm