A városon szélén, de körbeépítve, pár méterre a házaktól emelkedik a világ egyik legnagyobb sztupája, egyben a nepáli tibeti-sherpa kultúra központja, a Bódnát. Az építmény majdnem szóról szóra azonos a Szvájámbunát sztupával, feltűnő eltérést annyiban lát a laikus, hogy a torony nem egymásra épülő tárcsákból áll, hanem lépcsőzetesen szűkülő tömör szerkezet. Az imamalmokat itt az alapzatba süllyesztették. A sztupát az óra járásával azonos irányban körbejárni érdem, szerencsét hoz, ellenkező irányban tenni ugyanezt vétek, szerencsétlenséget okoz. A sztupa körül is sok az árus, itt azonban rendezett körülmények között, pultról, bódéból folyik a kereskedés. A környezet tiszta, jól karbantartott, buddhista kolostor és kis hindu templomok is tarkítják. Állítólag több, mint 12 000 tibeti menekült lakik a környéken, Kis Tibetnek is hívják a negyedet.

Valószínűleg ugyanennek a kiruccanásnak a részeként tekintettük meg a központtól északra, mintegy 7 km-re fekvő (hoppá! tényleg fekvő!) Sívát, aki egy óriáskígyón, Arantán piheni ki fáradtságait. Ez a hely a Budhanilkantha. Az isten ágyaként szolgáló kígyó szent fürdőmedence közepén érhető el, de csak papok vihetik be az áldozatokat, díszítik, ápolják az istent. Az egész szent helyről oly keveset mondanak az általam forgatott könyvek, hogy kénytelen vagyok megerőltetni a memóriámat. Zöld ligetben lépcsőkön kell leereszkedni a kis medencéhez, amelynek a Síva lába felőli oldalát megtöltik a hívők, akik imádkozva várnak sorukra, hogy fapallós átjárón eljussanak a papokig, akik átveszik tőlük az áldozatokat. Itt, a papok mellett kis harangok lógnak egy acélrúdról, azokat egyik-másik hívő megszólaltatja. A medencéből megmagyarázhatatlan eredetű és célú szép kőoszlopok állnak ki. Feldereng egy nagyobb szent medence is a közvetlen közelben, ahol a hívők szent fürdőt vehettek.

Apropos, csengők, harangok! Katmandut a csengők városának is hívják, mert minden lehetséges (alapvetően vallási) helyen használják őket. A nyelvüket sokszor úgy formálják, hogy a végébe fém-levélkét fűznek, amibe a szél bele tud kapni. Feltámad a szél és a város a csengettyűk, kis harangok csengésében fürdik. Gyönyörű gondolat!

Megtekintve a két sztupát nem hessegethető el a gondolat, hogy Nepál amellett, hogy a hinduizmust - extrém oldalait domborítva - konzerválta, a buddhizmust se hagyta lenyelni, azt is magas szinten őrzi, ápolja. E tekintetben jobb, mint India.

Több olyan látnivalót ajánlok még az olvasó figyelmébe, amiket a memóriám nem vésett be az idegsejtjeimbe. Ilyenek a Singha Durbar, a neo-klasszikus palota, valamikor a hatalmat a királyoktól magukhoz ragadó 'Rana' miniszterelnökök palotája, ma a kormány titkársági irodája; a Bhimsen Tower, az Indra Chowk nevű téren található templom, az Akash Bhairab (Ákás Bájráb, Ég-isten), nagyon meglepő, rémes szörnyeteg isten-szoborral.

http://mek.niif.hu/04200/04290/html/nepal_utak.htm