A mostani készülődésem jegyzeteiben látok még ki nem fejtett témákat, azt hiszem, csak felsorolni tudom őket. Írtam magamnak, hogy a Káli-oltár rettenetes lehet, csupa áldozat, csupa vér, akit izgat, megtalálja valamelyik linkben. Utalok arra is, hogy Katmandu (és nyilván egész Nepál) főistene Síva, hangsúlyozottan ő, bár ez se az emlékeimből, se a most leírtakból nem egyértelmű. Továbbá a látnivalók sorában találtam még három épületet: Basantapur Tower, Kathesimbhu Stupa, Hari Shankar Temple. Talán érdemes megkeresni őket is.

Két fontos helyről tudtuk, hogy 'kötelező' látnivalók és hogy Katmandu közelében találhatók. Meglepődtünk, amikor kiderült, hogy az egyik, Patan beépült Katmanduba, olyan, mintha Óbudára menne át az ember Pestről. Lalitpurnak is hívják, ami magyarra fordítva 'a szépség városa', de 'a művészetek városa'-ként is emlegetik. Egyike a Mállá királyságok fővárosának, a másik három Katmandu, Bhaktapur és Kirtipur. Rettenetes kínban vagyok, felvállaljam-e az általunk meglátogatott két királyi csoda leírását, hiszen már itt megakadok, mert történelemkönyvet kellene írnom, hiszen a 'Kathmandu Valley' (67) szerzőpárosa azzal kezdi Patan leírását, hogy éveket lehetne tölteni ennek az egyetlen városnak a tanulmányozásával, és szerintem semmi túlzás nincs ebben az állításban. Emlékszem, mi is úgy kóboroltunk az alig néhány négyzetkilométernyi területen, évszázadokat visszalebbenve a történelem, vallás, építészet és művészetek világában, mint akiket fejbekólintottak. Záporoztak az emberre a királyok, a templom-pagodák, a szobrok, a kizárólag finom faragásokkal épített és burkolt épületek, az ezredéves kövek. Minden másodpercet sajnált az ember, amikor valami megzavarta, valami miatt le kellett vennie a szemét erről az élő múzeumról. Azt hiszem, erős megalkuvásra készülök: írok valami tömör ismertetőt és adok több linket, fotót, amik kitágítják, kiegészítik az én tudásom. És könyörgök mindenkinek, ha teheti, utazzon oda, ha nem, nézzen meg minden TV-műsort, kiállítást, olvasson el minden könyvet, amit el tud érni Patanról és Bhaktapúrról.
Lássuk, mire jutunk?
Patan a rendkívül ritka élő múzeumok egyike, a ma (1982) ott élő 59 000 lakos 'szorosan kötött' newari (nevári). Meg kell jegyeznem, hogy nem ismerik pontosan a neváriak eredetét, egyesek szerint tibeti-burmai eredetű nép, mások szerint indiai betelepülők. Az én fülem indiainak érzi őket, persze egy 'fül', érzés súlyosan tévedhet! Az elektromos áramon és útburkolaton kívül nem sok változott az elmúlt néhány évszázad alatt. Maradt mélységesen hindu és a művészetek - beleértve a kézművességet - otthona. Az épületek magukon, magukban hordozzák például a fafaragás legmagasabb szinten űzött művészetének termékeit és bár nincs olyan épület Patanban, amelyiknek a kora Kr. után 1400-nál messzebbre vezethető vissza, a fafaragás művészetének gyökereit legalább ezer évesnek értékelik a szakértők. És a fafaragók ma is ugyanolyan remekműveket alkotnak a hagyományos (a templomokon, palotákon látható) motívumok felhasználásával, mint tették egy évezreddel ezelőtt. A Katmandu-völgy legszebb bronz-plasztikái is patani műhelyekből származtak, ahol a dél-indiai viasz-fogyasztó technológia csúcs-eredményeit elérő, bűvész-mutatványnak is beillő szobrok készültek, a legapróbbak is egy hétig, a viasz-forma megalkotásától az öntvény cizellálásáig. A 'Kathmandu Valley' részletesen foglalkozik a Patanban is nagy népszerűségnek örvendő legfontosabb nepáli ünneppel, a Dasain-nal (Daszejn?), amelyik megint a hangzása alapján az indiai Dassera-t juttatja eszembe. Igen, megnéztem, ugyanarról az ünnepről van szó, Ramának Ravana felett aratott győzelmét ünneplik itt is, ott is, Durga istennővel együtt, aki a győzelem egyik legfőbb segítőjeként központi figurája az ünnepség-sorozatnak. A mi szempontunkból a dolog érdekessége, hogy a tíz napig tartó Dasain ünnep alatt mutatják be az állat-áldozatokat, mégpedig nem csak a templomoknál, hanem minden családban, ahol egyáltalán megengedhetik maguknak. És az áldozati állatok köre szinte végtelen: bölények, bárányok, kecskék, csirkék, galambok esnek áldozatul. Mi tehát lehet, hogy a hindu Újévet használtuk fel a túrára, de a nepáli Dasain utolsó napjait töltöttük Nepálban. Az állatok vérével felszentelnek minden járművet, mivel az áldozatokat Bájrábnak mutatják be (ezt a csavart nem tudtam lekövetni), aki minden mozgás mögötti isteni erő. A nepáli légitársaság Boeingjeitől kezdve a motoros riksáig minden mozgásra alkalmas eszközön ott látni a vért (l. a saját képeim gyűjteményében, a 'Katmandu - Hanuman' képsor alján a motorkerékpárt). Csodálkoztam feljebb, milyen nagy számban áldoznak fel bivalyokat. Most látom a 'The Illustrated Weekly of India 1974 október 27.-i számában, hogy a gurkák erejéről és ügyességéről híres fiatalembert választanak az állat lefejezéséhez és a műveletre egyetlen kardcsapással kell végrehajtania. Ha nem sikerül neki, a bivaly vérével bekenik az arcát és szégyenben zavarják el. A feláldozott bivalyok egyébként Mahishasura-t (Mahisaszura) jelképezik, a bivaly-démont, akit Durga ölt meg valamikor a mitológiai múltban.
http://mek.niif.hu/04200/04290/html/nepal_utak.htm |