Az első híradás 'Ni-po-lo'-ról kínai utazótól (Hsuan-tsang) származik. Leírja a földrajzi helyzetét, azt, hogy gabonát termelnek és csupa virág, meg gyümölcs. Vörösréz pénzérméket használnak. Évszámról nem tudok. A vörösréz pénzérmékről (is?) tudni, hogy a 'Lichhavi' (Liccsavi) dinasztia uralkodott akkortájt, akik az 'Avira'-k által meg-megszakítva uralkodtak egészen a Kr. u. VIII. századig. A dinasztia egyik tagja, Amashuvarma (Amasuvarma) 639-ben a tibeti királyhoz, 'Srong-tsen-gam-po'-hoz adta férjhez a lányát és ezzel egyben utat nyitott a buddhizmus előtt. Érdekes, de mennyire az, hogy a buddhizmus nem közvetlenül Indiából származott át a királyságba, hanem megjárva a fél világot, a legmagasabb hegyek felől érkezett! A hinduizmus azonban előbb vert gyökeret, aminek bizonyítéka az a kőszobor, amelyik Visnu-Vikrantát ábrázolja és 467-ben készült.

A Liccsavikat öt évszázad sötétség követte, alig maradt fenn valami, érmék, kőszobrok, néhány kézirat. Feltételezik, hogy az indiai Gupta királyok foglalták el Nepált és azt is, hogy a Bengálban akkor nagy teret nyert tantra-kultusz is erőteljes hatással volt az országra.

A XII. század végén került hatalomra Ari Deva, a Mállá dinasztia megalapítója. A Mállák hozták létre a fentebb leírt négy fővárost és mindazt az építészeti és más művészeti kincset, amik ezekben a városokban láthatók.

Nepált egy kis város, a Katmandutól 80 km-re fekvő Gurkha harcias királya egyesítette. Prithvi Narayan Shah 1767-ben indította el a hadműveletet, ami két év alatt vezetett a négy királyság leveréséhez. Két generáció uralkodott és terjeszkedett zavartalanul, az ország mind nyugaton, mind keleten jóval a mai határokon túlra terjedt. Shah unokája azonban az angolokba ütközött és harcok bontakoztak ki. Az 1816-ban, Segauli-ban megkötött béke a ma is létező határok közé szorította Nepált.

Az angolok árnyékában egyetlen Shah uralkodhatott, 1846-ban ugyanis a király egyik unokaöccse, Jung Bahadur Rana kiirtotta az uralkodó elitet, a Kot-mészárlásnak nevezett puccsban és 104 éves teljes elszigeteltségbe taszította az országot, amiben a Ranák - mint miniszterelnökök - kegyetlen terrort tartottak. A gyors külső változások, fejlődés a palotáikban házifogságban tartott királyokban felébresztette a 'királyi felkelés' vagy forradalom (minek lehet ezt nevezni?) gondolatát. Több változást akaró csoport fel is vette velük a kapcsolatot (a többes szám a 67. forrásé). Az uralkodó Rana lecsapott, megint több mint 100 embert tartóztatott le, az öt vezéralak közül kettőt felakasztatott, kettőt golyó által kivégeztetett, az ötödik brámin volt, akiket a törvény védett, őt életfogytiglanra ítéltette. A szörnyű bűn: titkos kapcsolat létesítése a királlyal. Fura helyzet, mintha ősi mesét olvasna az ember.

http://mek.niif.hu/04200/04290/html/nepal_utak.htm