Tíz évvel később, egy piknikre utazva, a király, Tribhuvan Shah hirtelen letért az útról és bemenekült az indiai nagykövetségre, majd Indiába repült, ahonnan sikeres felkelést indított és 1951-ben mint az új Nepál atyja tért vissza. A Rana 18 hónapig maradt a miniszterelnöki poszton, reformokra kényszerült, majd nyugalomba vonult és Indiában telepedett le. Hm, többoldali tolerancia? Azóta a királyi család igyekszik vagy kénytelen demokratikus reformok útján haladni és fokozatosan modernizálni az országot.

2001-ben Nepál ismét meglepte a világot. A királyi család egyik ifjú tagja, állítólag részegen és mivel nem engedték elvenni a szíve választottját, kiirtotta majdnem az egész családját és öngyilkosságot követett el. Az 'uralkodó elit' gyorsan elsimította a világméretű botrányt és trónra emelte a megmaradtak rangidősét. Félhettek az összeomlástól, forradalomtól.

Nem véletlenül! Az országban mintegy két évtizede forradalmi erők formálódnak, felkelések indulnak, mindeddig csak napokig tart a lángjuk. Ez a folyamat is fura képlet Nepálban, a legerősebb csoportok maoisták, amikor a maoista szellem rég megbukott Kínában. Nem emlékszem pontosan, de azt hiszem, kapcsolat létezik a nepáli maoisták és az indiai naxalite-terroristák között.

A logikus kérdést, hogy a dolgos nép és demokratikus rend miért nem tud gyorsabb haladást elérni, nem kísérlem meg megválaszolni. Félek, hogy a természeti viszonyok, óriási földrajzi távolságok, tőkehiány, magasan képzett munkaerő hiánya mellett a vallási fanatizmust is meg kellene említenem a fékek sorában. Nepál a mai napig a nagyon szegény országok sorába tartozik.

http://mek.niif.hu/04200/04290/html/nepal_utak.htm