A sztúpa (szanszkrit stūpa, halom) a buddhista építészet egyik jellegzetes alakja. Egyike a legrégebbi buddhista vallási építményeknek, kezdetben egyszerű földhalom volt, amelybe Buddha relikviáit temették. A legenda szerint Buddha halála után a testét elhamvasztották, és a hamvait nyolc sztúpába osztották szét. Az i. e. 3. században Asóka felnyittatta ezeket a sztúpákat, és a hamvakat szétosztotta az általa épített több ezer sztúpában. A buddhizmus terjedésével más ázsiai országok is átvették a sztúpát, de közben funkciója és kinézete megváltozott; ennek eredménye a pagoda.

A legrégebbi sztúpa az Asóka által i. e. 249-ben építtetett Dhamek Sztúpa az indiai Sarnath-ban, a legnagyobb pedig a 127 méter magas Phra Pathom csedi a thaiföldi Nakhonpathomban.

Egy sztúpa alapvetően az alábbi öt építőelemből áll:

• egy négyszögletes alap
• egy félgömb alakú boltozat
• egy kúp alakú csúcs
• egy sarló
• egy korong

Mindegyik elemnek gazdag szimbolikája van, és megfelel az öt elem (föld, víz, tűz, levegő, űr) valamelyikének.

Sztúpák Magyarországon 

Magyarországon 2008 szeptembere óta összesen hét sztúpa található: ebből három publikus, négy pedig magánterületen helyezkedik el, és előzetes megbeszélés alapján látogatható.

A három nyilvánosan megtekinthető sztúpa a zalaszántói (ez a legnagyobb; Zala megye), a tari és a (legújabb) becskei (e két utóbbi Nógrád megyében); a további négy közül pedig kettő Budapesten, egy Budakeszin, egy pedig Bükkmogyorósd mellett, Úszón található (Borsod-Abaúj-Zemplén megye).

http://hu.wikipedia.org/wiki/Szt%C3%BApa