Az abortusz Nepálban

Thirta Maya Baral 29 éves: „Már a harmadik gyermekem volt, a férjem Indiában dolgozott, egyedül voltam, amikor a szülés megindult. A terhesség nem volt könnyű, az egészségem igencsak leromlott, a szülés hosszú és nagyon fájdalmas volt. Nem volt mellettem senki, aki segíthetett volna. Utána teljesen legyengültem. A baba, amikor végre megszületett nagyon pici volt és meghalt. Rengeteg vért veszítettem. Négy napig mozdulni sem bírtam, nem ettem, nem ittam. Akkor érkezett meg a rendőrség a falunkba és letartóztattak.”

Thirtát, állapota ellenére a falujához legközelebb eső börtönbe zárták csecsemőgyilkosság vádjával. Az egyetlen bizonyíték ellene a szomszéd család bejelentése volt, akik azt elhallgatták, hogy jogi vitában álltak férjével. Az asszony mellé nem rendeltek ki ügyvédet, nem kértek orvosi véleményt, nem volt boncolás, amely a csecsemő halálokát megállapíthatta volna. A gyenge bizonyíték ellenére bűnösnek találták és 10 évi börtönbüntetésre ítélték.

Thirta esete nem egyedi. A bebörtönzött nők körülbelül 2/3-át terhességmegszakításért és csecsemőgyilkosságért ítélték el, s mindegy, hogy a baba koraszülött volt-e vagy spontán abortusz történt. A terhességmegszakítás minden fajtáját tiltják, még akkor is, ha a nő nemi erőszak vagy vérfertőzés áldozata lett. Csak akkor engedik, ha az élete forog kockán s ezt két orvos is igazolja. Bár az abortuszért 3 évi börtönbüntetés járna, a legtöbb asszonyra csecsemőgyilkosságot bizonyítanak, ami életfogytiglani, azaz 20 évi börtönbüntetéssel jár. (A nők átlag életkora 53 év.) Ha egy férfi követ el gyilkosságot, 10 évre zárják börtönbe.

Az átlag nepáli anya 5 gyermeket szül és a családok fele nyomorban él. Az abortusztilalom az ősi hindu törvényeken alapszik. Az abortusz ellenzői azt állítják, hogy az abortusz bátorítaná „az erkölcstelenséget az egyedülálló nők között”. Valójában azonban az abortuszok 95,9%-át férjes asszonyok végeztetik el.

A 20 nepáli női ügyvéd egyike Sanhya Basnet Bhatta, aki egyben a Szolgálat a Társadalom kiszolgáltatottjaiért nevű szervezet szóvivője. Szerinte a nepáli asszonyok jogi képviselete igen ritka, a legtöbbjük meg sem engedheti magának, s az ügyvédek sem kívánnak abortuszügyekkel foglalkozni. Az esetek szinte mindegyikében bűnösnek találják a nőt és a börtönbüntetéssel általában együtt jár a vagyon lefoglalása is. Ezekben az esetekben a családok rábeszélik a férjeket a válásra. (Hagyományosan az új feleségnek nem kell elfogadnia mostohagyermekeket.) Így a gyermekek is az anyával a börtönben töltik az időt. A börtönviszonyok borzalmasak: nincs szappan, a zuhanyzók nyitottak, patkányok és moszkitók. 18 hónap is eltelik, míg kicserélik az ágyneműt.

Dr. Aruna Upreti szülés- és gyermekspecialista szerint a fővárosban, Katmanduban van lehetőség a modern és higiénikus körülmények között végzett abortuszra. Természetesen csak azoknak, akik megengedhetik maguknak, egyszóval az elitnek. „3–5 ezer rúpiába (70–117 dollár) kerül a férjes asszonyoknak és ennek négyszeresébe az egyedülállónak. A terhességmegszakítással foglalkozó orvosok remekül élnek. A rendőrség mindent tud, de szemet huny felette, mert az elitről van szó.” Azok a szegény asszonyok, akik abortuszt végeztetnek gyakran képzetlen emberek, kezdetleges technikával végzett kockázatos beavatkozásainak teszik ki magukat. A katmandui kórházban elhalálozottaknak több mint a felét az illegális abortuszokból fakadó komplikációk teszik ki.

Míg a nepáli törvények teljes erővel üldözik a szegény asszonyokat, az elit szabadon járkál, mint ahogy az asszonyok partnerei is. A férfi rendszerint azzal ússza meg a dolgot, hogy tagadja felelősségét.

„Addig nem lesz legális az abortusz Nepálban, amíg egy asszonyt kevesebbre értékelnek egy tehénnél.”

http://www.oki.hu/printerFriendly.php?tipus=cikk&kod=demokraciara-oki-jog