A Mount Everest lehet az új homoszexuális turisztikai célpont, mivel Nepál meleg esküvőket rendezne a világ legmagasabb hegyén. Nepál idegenforgalmi minisztere, Sharat Singh Bhandari azt nyilatkozta a Timesonline-nak, hogy az ország szeretné fellendíteni a turisztikai vonzerejét azzal, hogy első ázsiai országként engedélyezi az azonos neműek házasságát. A miniszter már felvette a kapcsolatot a bostoni Nemzetközi Homoszexuális és Leszbikus Turisztikai Konferencia szervezőivel.

"Ahogy azt a világ is tudja, a nepáli Mount Everest a világ legmagasabb csúcsa, Buddha születési helye, Ázsia büszkesége." - mondta nyilatkozatában. "Arra gondoltam, hogy megragadjuk a lehetőséget és meghívjuk, vendégül látjuk a szexuális kisebbségeket a világ minden tájáról. Nepál azt is tervbe vette, hogy elsőként rendezi meg júniusban az Ázsiai Homoszexuális és Leszbikus Turisztikai Szimpóziumot Katmandu városában. 2007-ben a homoszexualitás itt még bűnnek számított és akár két év börtönbüntetéssel sújtották."

De az azonos neműek házasságát támogató törvény már a parlament előtt van, miután 2008-ban a Legfelsőbb Bíróság elrendelte, hogy a kormány vegye napirendre a szexuális kisebbségek jogainak támogatását.

Az idegenforgalmi fórum már foglalkozni fog az azonos neműek Mount Everesten köthető házasságával, nászútként az elefánt szafari programlehetőségével és más speciális szolgáltatásokkal.

Közel két és fél évszázados legitim kormányzás, monarchista hagyomány szakadt meg 2008. május 28-án Nepálban, amikor az országban kikiáltották a köztársaságot. A világ legmagasabban fekvő országában május 29-ét a köztársaság napjává nyilvánították. Valójában azonban fekete betűkkel és vérrel írott napja ez a dél-ázsiai hegyek népeinek.

A korábban időtlen királyságként nevezett, napjainkban huszonhárom millió lakossal rendelkező ország 1768 óta független állam. Az uralkodó dinasztia mindösszesen tizenhárom királyt adott az idők során. Legutoljára Gyanendra Bir Bikram Shah jelenthette Visnu, hindu isten megtestesült formáját az itt élők szemében. A Magyarország területénél másfélszer nagyobb országban több mint hatvan etnikai csoport él. A monarchia nem csak a köztük lévő kapcsot jelentette, hanem igazgatási, együttműködési keretet is nyújtott egyben, ügyelve a kisebbségi csoportok közötti béke megőrzésére.

Ennek a békének a fennmaradása az időközben mindinkább erősödő kommunista nyomás miatt azonban egyre bizonytalanabbá vált. Az országot korábban vezető Tribhuvan Bir Bikram Shah 1951-ben alkotmányos reformok nyomán eltörölte az addig öröklődő miniszterelnöki pozíciót és kabinetkormányzást vezetett be. Ebben az évben nyíltak meg az ország határai a külföldről érkezők előtt. A négy évtizeddel későbbi politikai reformoknak köszönhetően pedig már többpártrendszer működhetett az alkotmányos monarchiában. Ezt követően a kommunista pártok megerősödése zajlott. E pártok azonban nem csak a politikai életben küzdöttek, hanem utcai zavargásokkal és véres leszámolásokkal adták tudtára Nepál népének követelésüket: a királyság megszüntetését és az egypártrendszer kialakítását.

Az ezredfordulót követően az uralkodó többször a kormányfők eltávolítására kényszerült, azok tehetetlensége és nem megfelelő helyzetfelismerésük miatt. Ekkor a kommunisták már a politikai élet minden területén kiépített pozíciókkal rendelkeztek. 2006 április végén Gyanendra király a sorozatos tüntetések és terrorcselekmények hatására lemondott a teljhatalomról. A lemondása azonban nem oldotta a mesterségesen kialakított és a kommunisták által szított társadalmi feszültségeket. 2007 decemberének végén a parlament végül a királyság megszüntetéséről és a köztársaság kikiáltásáról döntött. Az államforma megváltoztatását pedig csak az áprilisi alkotmányozó nemzetgyűlési választások utáni időkre halasztották.

A választást a maoisták nyerték, a második legtöbb szavazatot kapott Nepáli Kongresszus és az ugyancsak kommunista (marxista-leninista) párt előtt. A választáson egyébként tíz kommunista párt indult. Az újonnan megválasztott nemzetgyűlés 560 : 4 arányban 2008 május 28-án eltörölte a kétszázharminckilenc éve fennálló monarchiát és Nepált független, oszthatatlan, szuverén, szekuláris és teljesen demokratikus köztársasággá nyilvánította.

A királynak tizenöt napot szabtak meg arra, hogy kiköltözzön a királyi palotából, ahonnan már előzőleg bevonták a királyi lobogót és a nemzeti zászlóval helyettesítették azt. A palotából nemzeti múzeum lett, s mára a király képét eltávolították a pénzekről, neve pedig eltűnt a nemzeti himnuszból. Látszólag hirtelen zajlottak le ezek az események, pedig valójában több éves vagy évtizedes aknamunka kétes eredményei ezek.

Nem csupán egy erős dinasztia és egy államforma ért véget Nepálban. A különböző etnikumok nem csak egymással, de a természettel is páratlan harmóniában éltek itt mindig. Most ezt a harmóniát törték meg azzal, hogy idegen ideológiával megfertőzött tömegek felfegyverkezve a hagyományokra támadtak. Nem ismeretlenek azonban azok eszközök, amelyeket most Nepálban a kommunisták alkalmaztak. Hasonló módon lázítottak már Magyarországon is idegen érdekeket kiszolgálva az 1910-es években (melynek eredménye a monarchia széthullását követő tanácsdiktatúra lett) majd 1945 után a Szovjetunió nyomására a hazai kiszolgálóik (mely pedig az egypártrendszert majd az újabb szovjet diktatúrát eredményezte).

A Himalája országának lakói eddig nem ismerték a kommunizmus borzalmait, sem pedig a kapitalizmus gyötrő mindennapjait. Eddig az itteni emberek és uralkodójuk viszonyát természetes rend jellemezte, mától pedig az egyenlőség hamis jelszavával a királyság intézményei ellen támadhatnak önjelölt ateista vezetőket követve, amelynek az eredménye a történelmi tapasztalatok alapján csakis degenerált elitizmus lehet. Nepál történelmének legsötétebb napjaként említjük majd május 29-ét, amit ma még a köztársaság napjaként ünnepelnek a félrevezetettek.

Az egyik utolsó hagyományon, vallásos felfogáson és hierarchikus renden alapuló rendszert döntötték most romba olyanok, akik csupán önző akaratukat és partikuláris csoportérdekeket tudnak kifejezni. Ők a népből élnek majd, a király azonban mindig a nemzetért él, hiszen korábban is az egész népe fölött uralkodott.

Nepál utolsó uralkodóját veszítette el.

http://jovonk.info/2010/05/01/nepal-meleg-eskuvokkel-kampanyol