Erkölcstan
A hindu erkölcs alapja a karma személytelen, automatikus világtörvénye, amely minden tettet megtorol vagy megjutalmaz. Fontos a társadalmi kötelességek (szvadharma) teljesítésének a követelménye és a "nem-ártás" (ahimszá) elve is. http://www.apologia.hu/religion/hin-intro.html

A vallásgyakorlás szintjei
A hindu vallásgyakorlat sok szempontból megközelíthető. A vallásgyakorlat szintjét (az Istenséghez való közelséget) alapvetően meghatározza a kasztrendszer is (lásd lejjebb!), ezért ma a teljes hindu vallási rendszerben az indiai hindu lakosságnak csak kb. kétharmada vehet részt. A vallásosság színvonalát tekintve az emelkedett filozófikusságtól a sötét babonáig minden megtalálható. Általános például a jóslásba (dzsjótis) és az asztrológiába vetett hit. Minden fontosabb döntéséhez igyekeznek kiválasztani a horoszkóp szerinti "jó" időpontot (év, hónap, nap, óra), akár házasságról, üzletkötésről vagy hétköznapi tevékenységről van szó. Ebben részletes napi horoszkóptáblázatok segítik őket. Tovább…

A vallás gyakorlata
A hinduizmus "életvitel-vallás": napi szertartásaival, minden alkalomra külön előírt rítusaival, közösségi alkalmaival az emberek hétköznapjait, gazdag szimbólumrendszerével pedig környezetüket és képzeletvilágukat hatja át. Otthon mindenkinek van egy kis szentélye, ahol napi áldozatot (púdzsa) mutat be valamelyik istenségnek a szobra (múrti) előtt. A hindu a számára a szoborban (füstölőben, ételben, bármiben) valóságosan jelen van az Istenség. A hindu alapvetően úgy viszonyul az Istenséghez, hogy vendégül akarja látni: szobrának gondját viseli, fürdeti, öltözteti, és megajándékozza: vizet, füstölőt és virágot, illetve ételt ajánl fel neki (praszáda). Ő maga is csak az adott istenségnek felajánlott ételt eszi meg, egy az Istenségnek szóló himnuszt énekel, vagy a nevét recitálja (mantra). A templomokban közösen is énekelnek himnuszokat, illetve mutatnak be áldozatokat. Ünnepek idején nagy közösségi alkalomnak számít az istenség szobrának a templomból való kihozása, és látványos leleplezése (darsana), ami tömegeket vihet örömteli extázisba. Tovább…

A vallás célja
A hindu vallásosság célja rövid távon a személyes társadalmi és rituális kötelességek (szvadharma) betartása, hosszú távon pedig a szabadulás (móksa) az anyagi lét korlátai alól, a karma törvényének hatálya alól és a szenvedésteli újraszületések létforgatagától, a visszaolvadás a személytelennek vagy személyesnek elképzelt Istenségbe. Az ember vallási önmegvalósítása (felszabadulása, valóságra ébredése stb.) így lényegében az Istenség önmegvalósítása, felébredése stb. http://www.apologia.hu/religion/hin-intro.html

Az ember problémája
Alapvetően a tudatlanság: az ember tudatát az anyagvilág (materializmus) és a kettősségek (dualizmus) illúziói uralják, önmagát a testével azonosítja, így az anyagvilághoz kötődik. A karma törvénye a tetteit megtorolja vagy megjutalmazza, azonnal vagy egy következő életben. A lélek 8 400 000 létformán át vándorol (transzmigráció), amíg emberi létformát ölt, amelyben az Isten-tudatot megvalósíthatja. Ha ez nem sikerül, visszaesik korábbi létformákba. http://www.apologia.hu/religion/hin-intro.html

Emberkép
A hindu emberkép is elválaszthatatlan a hindu istenképtől. A panteista irányzat szerint az ember lélek (átman), akinek teste van. Az ember az Istenség (Brahman) része, amint egy csepp a tengeré. Ugyanaz a lélek (értsd: egy személytelen, változatlan, örök istenrészecske) van benne a démonokban, az állatokban vagy a növényekben, tehát az emberben levő lélek azonos az Istenséggel. A panenteista irányzat szerint is az ember lélek (dzsiva), amelynek teste van. Parányi személyisége az Istenség személyiségének a része, de azzal nem azonos; az emberben egyszerre létezik az egyéni lélek és egy ún. "Felsőlélek", amely tkp. maga az Istenség. http://www.apologia.hu/religion/hin-intro.html

Istenkép
A panteista irányzat szerint az Istenség (Brahman) személytelen. Akár tulajdonságok nélküli (nirguna Brahman), akár tulajdonságokkal bíró (szagúna Brahman vagy Ísvara), csak az alacsonyabb rendű megjelenési formái (pl. a trimurti, a félistenek, az emberek) személyesek. A panenteista irányzat szerint viszont az Istenség személyes, sőt ő a Legfelsőbb Személyiség (Ísvara), de ugyanakkor vannak személytelen megnyilvánulási formái is. Tovább…

Világkép
A hindu világkép elválaszthatatlan a hindu istenképtől. Két nagy irányzat van. A panteista ("minden isten") irányzat szerint az Istenség és a világ azonos, tehát a világ lényei együtt alkotják az Istenséget. A másik alapvető, panenteista ("minden istenben van") irányzat szerint az Istenségben benne van a világ, de maga az Istenség több, mint a világ. Tovább…

Tanítás dióhéjban
A sok, eltérő és egymásnak ellentmondó hitű irányzat miatt a hindu vallásosságnak csak néhány közös eleméről lehet dióhéjban beszélni. Az első a henoteizmus elve, amely szerint végső soron mindenki ugyanazt az Istenséget imádja valamelyik megjelenési formájában (istenek, félistenek, avatárok). A második és harmadik közös elem a karma-tan és a lélekvándorláshit (ami a Védákban még nem, csak az Upanisádokban jelenik meg). A karma szó jelentése tett vagy munka, de a személytelen, mechanikus erkölcsi világtörvényre is utal, amely az ok-okozati hatás alapján megtorolja vagy megjutalmazza az ember tetteit, így azok visszahatnak rá, és meghatározzák a sorsát. A lélekvándorláshit szerint a lélek újra meg újra testet ölt, amíg a karma törvényének van mit megtorolnia vagy megjutalmaznia. Irányzatonként eltérő a vélemény arról, hogy a karma mennyire determinál: végső soron semmit sem lehet ellene tenni, vagy kikerülhető egy tudatállapotváltozás révén, vagy az Istenség hatályon kívül helyezi az imádatáért cserébe. Arról is eltérő a vélemény, hogy a személytelen átmanon és a karmikus adósságon kívül átkerülhetnek-e személyiségelemek a következő életbe? http://www.apologia.hu/religion/hin-intro.html

Vallási iratok
A nagy terjedelmű hindu szentírásgyűjtemény hosszú idő alatt jött létre. Hagyományosan két nagy csoportba osztják. Az egyik az ún. "hallott" (sruti), azaz kinyilatkoztatott, isteni eredetű szövegek, a tulajdonképpeni vallási iratok, szentírások. A másik az ún. "emlékezet révén fennmaradt" (szmrti) szövegek, azaz hagyományok. Ezek a tudományágakhoz és a társadalmi rendhez szükséges útmutatások (sásztra) vagy vezérfonalak (szútra), illetve epikus művek. Tovább…

Elterjedtség
A hinduizmus eredetileg nemzeti vallás, amely a 20. századig nem is térített más népeket. Évezredeken át csak az lehetett ugyanis hindu, aki a jó karmája révén (ld. később) eleve hindunak született. A hinduizmust napjainkra azért tekintik nemzetközinek, mert sok hindu él Indiától távol (pl. Anglia, Dél-Afrika), és mert a 60-es évek óta Nyugaton erőteljesen misszionáló guruk révén néhány tízezer nyugati is "hinduvá" lett. A különféle hindu vallási irányzatok gyakorlóinak a száma világszerte kb. 800 millió. A legtöbbjük Indiában (a lakosság 80%-a) és a környező országokban él: Nepál (ahol államvallás) 89%, Mauritius 50%, Bhutan, Trinidad, Surinam 25%, Banglades 10%. Magyarországon a kb. másfél tucatnyi, különféle guru-mozgalom vonzásába kb. tízezren tartoznak, de a vallás egy-egy elemével (pl. jóga, reinkarnáció, vegetarizmus) szimpatizálók száma ennek a többszöröse. http://www.apologia.hu/religion/hin-intro.html

Keletkezés
A "hindu" szó a perzsáktól ered, akik az ókori Perzsiát Indiától elválasztó "Indus" folyó (Szindhu) torzan kiejtett (Hindu) nevéről nevezték el a folyón túli területnek lakosságát. A portugálok tovább torzult formában tőlük vették át a szót. (India neve szanszkritul Bhárata) Nincs olyan vallás, hogy "hinduizmus", a fogalom a hindusztáni félszigeten található vallások csoportját jelöli. A hindu vallási irányzatok a közös gyökerek ellenére nagyon eltérőek, vallási elképzeléseiket és gyakorlatukat illetően egyaránt. Ráadásul lassan, de folyamatosan változnak, és ugyanaz az irányzat tájegységenként eltérő formákban is megjelenik. A hinduk mégis "örök tannak" (szanátana dharma) nevezik vallásukat, és büszkék annak sokszínűségére. http://www.apologia.hu/religion/hin-intro.html