A vallás gyakorlata
A hinduizmus "életvitel-vallás": napi szertartásaival, minden alkalomra külön előírt rítusaival, közösségi alkalmaival az emberek hétköznapjait, gazdag szimbólumrendszerével pedig környezetüket és képzeletvilágukat hatja át. Otthon mindenkinek van egy kis szentélye, ahol napi áldozatot (púdzsa) mutat be valamelyik istenségnek a szobra (múrti) előtt. A hindu a számára a szoborban (füstölőben, ételben, bármiben) valóságosan jelen van az Istenség. A hindu alapvetően úgy viszonyul az Istenséghez, hogy vendégül akarja látni: szobrának gondját viseli, fürdeti, öltözteti, és megajándékozza: vizet, füstölőt és virágot, illetve ételt ajánl fel neki (praszáda). Ő maga is csak az adott istenségnek felajánlott ételt eszi meg, egy az Istenségnek szóló himnuszt énekel, vagy a nevét recitálja (mantra). A templomokban közösen is énekelnek himnuszokat, illetve mutatnak be áldozatokat. Ünnepek idején nagy közösségi alkalomnak számít az istenség szobrának a templomból való kihozása, és látványos leleplezése (darsana), ami tömegeket vihet örömteli extázisba.
A hinduk nagy jelentőséget tulajdonítanak a helyes étrendnek, amely szerintük közvetlenül befolyásolhatja a szellemiséget. Bár a tehén Visnu szent állataként tabu, Indiában is csak a papi kaszt szigorúan vegetariánus. Böjti napokat egy-egy istennek ajánlanak fel, hogy teljesítse a kérésüket. Fontosnak tartják a rituális tisztaságot (közismert a Gangeszben való fürdés), ami nem pusztán a tisztálkodást, hanem a lelki tisztulást célozza. Ha pl. egy brahmin papra egy alacsonyabb kasztba tartozó árnyéka esik, vagy ha egy ortodox hindu külföldről hazatér, rituális fürdőt kell vennie.
A hindu vallásgyakorlat Nyugaton is ismert része a jóga. A szó "igát" vagy "egyesülést" jelent. Rengeteg irányzata és technikája van, de alapelemeit a 8. sz-i Patandzsáli Jóga Szútra című műve írja le: önfegyelem és 10 erkölcsi szabály (jáma és nijáma), a jóga-póz (ászana), a légzés kontrollálása (pránajáma), az érzékelés visszavonása (pratjáhára), az összpontosítás (dhárana), a tudati összpontosítás elmélyítése (dhjána) és az extázis (szamádhi).
http://www.apologia.hu/religion/hin-intro.html
|