A hindu vallásgyakorlat és az életritmus is szorosan összefügg. Egy férfi életében négy életszakaszt különböztetnek meg: 25 éves koráig a tanulás (brahmacsárja), utána a családalapítás és -fenntartás (grihasztha), 55 év körül a házasélettől és a társadalmi tevékenységektől való visszavonulás (vánaprasztha), majd 70 körül a mindenről lemondás, a vándor aszkéta életmód szakasza (szannyásza) jön. A született hinduk többsége csak az utolsó két szakaszban foglalkozik intenzíven vagy kizárólag a spirituális dolgokkal, amikor a következő életre készülődik.

A hindu vallásosság alaptétele az emberek eltérő karmikus színvonala. Ezért például a hindu vallási cél eléréséhez elengedhetetlen a lelki tanító mester (guru), aki másoknak azért segíthet, mert ő maga már célba ért. Irányzatonként eltérő, hogy a gurut csak nagy embernek, vagy az Istenség megtestesülésének tekintik. A guru hitelességét egy bizonyos mester-láncba (parampará) való tartozás és okkult képességek is bizonyíthatják. Hagyományosan a guru egy szoros életközösség keretein belül avatta be és tanította a tanítványt (csela). A tanítvány cserébe teljes engedelmességgel tartozott a gurujának, az pedig teljes felelősséget vállalt érte. Mindez persze csak kevés tanítvány fogadását tette lehetővé. Indiában köztudott, hogy sok a hamis guru, különösen azok között, akik nyugati, nem is hindunak született tanítványokat szereznek maguknak. Fundamentalista vallásos vagy éppen tudományosnak és világnézetileg semlegesnek tűnő csomagolásban nyugatiak tömegeinek adnak beavatást. Leegyszerűsített meditációs technikákat tanítanak nekik "egészségvédő" vagy "személyiségfejlesztő" céllal. Vagy semmi életvitelbeli változást nem kérnek, vagy hindu szemmel is sokat, valóságos kultúracserét.

http://www.apologia.hu/religion/hin-intro.html