OM MANI PEME HUNG (tibeti)
OM MANI PADME HUM (szanszkrit)

Mani padme annyit jelent, mint lótusz ékszer. Ez a lótusz ékszer az emberi tudat. A lótuszvirág a világtér; benne a gyémánt az én. A beavatottak szerint a lótusz az öröklét jelképe, a ragyogó ékszer pedig az üdvözült ember.

Hum először annyit jelent, hogy: úgy legyen. De tulajdonképpen tevékeny szó, amely az Omot még egyszer és erőteljesen hangsúlyozza. Vannak, akik úgy magyarázzák, hogy harci kiáltás: hadüzenet az ostobaságnak, hitetlenségnek, haragnak, szenvedélynek és a gonosz sötétségnek. A tibeti írásban a Hum jele: kör, amelyből lángnyelv csap felfelé, alatta pedig a növekvő hold karéja. Ennek a jelnek magyarázata a következő:

„A hegyben végződő kör [a lángnyelv, amely a térbe felfelé száll] a világ középpontjában ülő Buddha, a Legmagasabb Lény megtestesítője. A holdkaréj a megmozdíthatatlan és megrendíthetetlen jelképe, a tükörfényes bölcsesség. A lángnyelv csúcsa a Drágakőből született, annak a bölcsességnek jelképe, amely minden élőlényt egyenlőnek tekint.

A H lehelete a határtalan és megfoghatatlan Fény jelképe, a megkülönböztetés bölcsessége. A H elhaló lehelete a Mindenható Hatalom jelképe, a dolgokat bevégező bölcsesség.

A Hum jelképe a természet és Buddha öt rendjét fejezi ki.”

A szent hét szótagot rituális, hosszú ideig tanult lélegzési módszerrel ejtik ki. Minden szótagnak más kilégzési és belégzési szabálya van.

Az Om [A-um] színe ragyogó fehér és az istenekre vonatkozik.

A Ma színe zöld és a titánokra vonatkozik.

A Ni színe sárga és az emberekre vonatkozik.

A Pad (Pe) színe égszínkék és az állatokra vonatkozik.

A Me színe piros és a démonokra vonatkozik.

A Hum (Hung) színe fekete (vagy sötétkék) és a pokol lakóira vonatkozik.

A hét szótag azonban nemcsak a hét színnel, hanem a hangsor hét hangjával, a hét bolygóval, Brahma hét fiával, a hét rishivel, a hét bölccsel, a hét napjaival is kapcsolatban áll.

A szent szótagokat egymásután száznyolcszor szokták ismételni, mert a tibeti málának száznyolc szeme van.