Tehát ez nem igényel tanítómestert sem. A megvilágosodás is önnön erőből érhető el, bár ez nem jelenti azt, hogy ez egyedül elérhető. Buddha azt mondja, hogy szükség van a külső útmutatásokra, lendületre, finom terelő történésekre. Buddha előtt nem volt más megvilágosodott ember, akitől tanulhatott volna, vagy az ismereteket elsajátíthatta volna. Buddha tanának lényege a reinkarnáció -újramegtestesülés- a lélekvándorlás. (Téves nézetek is elterjedtek; a buddhizmusban valójában úgy tartják, hogy a növény lelke visszaszülethet állat testbe s az állaté emberi testbe, mert ez a fejlődés útja, de ez visszafelé nem lehetséges. Előfordultak szélsőséges esetek (régi feljegyzésekben olvasható), mikor megtörtént, hogy emberi testből "visszafelé" állat testbe született vissza a lélek...). Buddha nem istentől származó ember volt, mint Jézus Krisztus. Annyiban különbözik a többi embertől, hogy legyőzte azokat a dolgokat, amitől az ember szenved; (elvakultság, ragaszkodás, szenvedély, vágyak...) Ezáltal csodás erők bontakoztak ki benne; képes volt visszaemlékezni korábbi létezéseire, tökéletes ismerettel bírt a világegyetem szerkezetéről és már személyek gondolatairól, sőt önmagát is képes volt megsokszorozni. Buddha nagyon sokat kísérletezett vele élete során, hogy rájöjjön, mi az, amit keres. Égető vágy hajtotta, így sokszor szélsőségekben is kereste útját; például aszkéta életet is élt. Korabeli ábrázolások alapján tudhatjuk, hogy ekkor csontsoványra fogyott; így (is) sanyargatta magát. Miközben ilyen állapotban meditált, a közeli folyón egy tutaj úszott el, amin egy zenész éppen egy vak fiúcskát tanított a húros hangszeren játszani és azt hallotta meg: "Ne feszítsd túl a húrt, mert elszakad. De ne is hagyd túl lazán, mert nem tudsz rajta játszani." Ilyen - és ehhez hasonló - inspirációk segítettek Siddhartának, hogy rájöjjön; Mindig mindenben a középutat kell keresni.

Magáról a buddhizmusról...

Buddha nem hagyott hátra tanairól írásokat. Mások feljegyezték tanításait. A tan lényege, hogy a világ valamennyi jelensége átmeneti. Aki ezt nem ismeri fel az szenved, mert ragaszkodik. Ebből az átmeneti állapotból származik az ok-okozat. Buddha minden ténynek az okát kereste. Rájött arra is, hogy emiatt jelen van az ember életében a karma. Nem azonos ez a kifejezés a sorssal vagy Fortunával, inkább olyan jelentése van, hogy a földi élet terhei, amit nem szab ki ránk senki, csakis mi vagyunk érte a felelősek.

http://birdy.ingyenweb.hu/keret.cgi?/tibet.html